A hűvös és változékony időjárás a csapadék mellett éjszakai fagyokat is gyakran hoz magával a fagykárokat sajnos idén sem úsztuk meg. Bár a hűvös időjárás lassítja a kártevők megjelenését, de ennek ellenére nagyon fontos a védekezés.
Permetezni kell a csonthéjasokat
A csonthéjasok közül a cseresznye van most fővirágzásban, a meggy még csak fehérbimbós, a szilva és az őszibarack a virágzás végén jár vagy elvirágzott, a kajszin pedig már felfedezhetőek a terméskezdemények.
A virágfertőző moníliás megbetegedés veszélye a kórokozó számára kedvező időjárási körülmények miatt továbbra is fennáll, ezért nem kerülhető el a permetezések ismétlése a sziromhullás idején sem.
Emellett az őszibarack tafrinás levélfodrosodásáról (Taphrina deformans) se feledkezzünk meg, hiszen a fertőzés esélye csak tartós meleg esetén szűnik meg.
A hűvös időjárás ugyan lassítja a kártevők megjelenését, de a feromonos rovarcsapdák már befogták a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) első egyedeit.
A szilvában pedig a poloskaszagú szilvadarázs (Hoplocampa flava, H. minuta) kezdte meg tojásrakását a csészelevelekre, ahonnan majd a kikelő lárvák berághatnak a fejlődő gyümölcskezdeményekbe.
A tojásból kikelő lárvák ellen hatékonyan a virágzás után, sziromhullás végén védekezhetünk, a méhek viráglátogatásának befejezése után.
A körtefák is virágba borultak, de az alma még csak pirosbimbós állapotban van. A körtében a levélbolhák (Cacopsilla spp.) tojásrakása tart, lárvakelés nem tapasztalható.
Kórokozók tekintetében továbbra is a varasodás (Venturia inaequalis) és a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elleni védekezésre kell koncentrálnunk.
Ne engedjük, hogy betegség megtámadja a lombot, mert később nehéz lesz megakadályozni a gyümölcsfertőzést.
Almában lisztharmat ellen még védekezhetünk kéntartalmú szerekkel, de a varasodás elleni réz hatóanyagú készítményeket már körültekintéssel használjuk, hisz virágzásban perzselhetnek.
Szőlőben figyelnünk kell az atkákra
A szőlő rügyfakadása is megkezdődött, ekkor szőlőt károsító atkákra kell figyelnünk elsősorban.
A szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) és a szőlőgubacsatka (Eriophyes vitis) a rügypikkelyek és a kéregrepedések alól jön elő majd a hajtásnövekedés idején, a hajtástengelyen és a levelek fonákán kezdik meg a táplálkozást.
A korábban már említett kénes-olajos lemosó permetezéssel gyéríthetjük őket, amennyiben a szőlő fenológai állapota még engedi azt.
Forrás: www.agroinform.hu
